A cikkben két gyermeknevelési módszert, a figyelmeztetést és a fenyegetést vizsgálom meg. Olvass tovább, ha kíváncsi vagy, milyen technikát lehet ezek helyett alkalmazni.
Árnyalatnyi a különbség a kettő között, azonban érezhető, hogy a fenyegetés nehezebb kijelentés a gyermek megélése szerint. Alább hozok is pár példát. Arra kérlek, hogy miközben olvasod ezeket a mondatokat, legyél Te az a gyerek, aki fogadja őket. Aztán vizsgáld meg, milyen érzések és gondolatok alakultak ki benned az alábbi mondatok hatására:
- „Ne a pulcsid ujjába töröld az orrod! Tiszta kosz lesz tőle!”
- „Nagyon megbánod, ha megeszed az összes sütit!”
- „Ha nem pakolsz el, mire tízig számolok, kidobom az összes játékodat!”
- „Ha nem veszed fel a bukósisakodat, odaadom másnak a biciklidet.”
- „Ha még egyszer szórod a homokot, hazamegyünk.”
A szülő oldala
Ezek a mondatok valójában azt jelentik, hogy mivel a szülő tehetetlennek érzi magát, ezért beveti a felnőtt tekintélyét. Így alakulnak ki a hatalmi játszmák… Amikor a gyermek személye belecsúszik az ellenség szerepébe, aki nem hajlandó megtenni azt, ami a szülő szerint a legjobb lenne, akkor jön a figyelmeztetés, vagy a megfenyegetés, hogy végre megoldódjon a konfliktusos helyzet.
A tehetetlenség érzésén kívül, vagy a mellett, ezek az üzenetek azért hangozhatnak még el, mert a szülő gyerekként ezeket a gyermeknevelési technikákat tanulta el a saját szüleitől, vagy más meghatározó személyektől. Kritikus helyzetekben pedig ezek a módszerek jutnak az eszébe, habár gyerekként ő sem biztos, hogy ezek hatására rögtön és boldogan együttműködött.
Ezek a folyamatok nem tudatos szinten zajlanak, hiszen egyik szülő sem tudatosan tekint a saját gyerekére ellenségként! A tehetetlenség érzése a legborzalmasabb, ami átjárhat egy személyt. Hiszen emiatt az emberek nem tudnak kapcsolódni a bennük rejlő erőforrásokhoz, és más kreatívabb problémamegoldási ötletekhez. Így tehát a kellemetlen érzelmeiktől vezérelve fejezik ki magukat, illetve tevékenykednek.
A gyermek megélése
Két különböző reakció alakulhat ki a gyermekekben.
1. A finomabb lelkületű gyerekek könnyen félénké és megalázkodóvá válhatnak, hiszen megijednek a föléjük tornyosuló erőtől és nem is akarják, hogy megfosszák őket azoktól a tárgyaktól, vagy tevékenységektől, melyek kedvesek a számukra, illetve amik jó érzéssel töltik el őket.
2. Előfordulhat azonban is – főleg, ha egy hevesebb természetű gyerkőcről van szó –, hogy próbára teszi a szülői fenyegetés elszántságát. Direkt olyan tevékenységet csinál, melyekkel provokálja szüleit, hogy lássa, valójában milyen következményekkel is jár a viselkedése.
Átkeretezés…
Általában a szülők többsége azért alkalmazza ezeket a módszereket, mert gyermekeik szokásrendje még alakulóban van és bosszantó, ha számtalanszor el kell ismételni valamit; míg végül elfogy a türelmük.
Közelítsük meg máshonnan a kérdést: egy felnőtt embernek 21 napra, azaz 21 napi rendszeres ismétlésre van szüksége ahhoz, hogy egy új szokás beépüljön a mindennapi életébe. Azonban csak 4 hónap eltelte után várható, hogy az újonnan bevezetett szokás zsigeri színtűvé váljék benne, és a változás a személyiségben is megmutatkozzon.
A gyerekeknek több toleranciára, több időre és többszöri emlékeztetőre van szükségük ahhoz, hogy azt a rengeteg szokást átlássák és megfelelő módon alkalmazzák, amivel nap, mint nap szembesítik őket.
Informáld a következő kellemesebb tevékenységről!
Ahelyett, hogy figyelmeztetnéd, vagy megfenyegetnéd, inkább vezesd rá arra, hogy a kellemetlen feladat elvégzése után, milyen kellemes tevékenység vár rá. Amikor ezt teszed, abban is segítesz neki, hogy mélyüljön és rögzüljön benne az adott szokás.
A korábbi példák átfogalmazása:
- „Miután megtörölted az orrod egy zsebkendővel, folytathatod a gyurmázást.”
- „Amint megmostad a kezed süti evés után, építkezhetsz tovább a legóval.”
- „Miután elpakoltad a játékaidat, elolvasom az esti mesét.”
- „Amint felvetted a bukósisakodat, odatekerhetsz apához, aki ott áll a fagyizó mellett.”
- „A homokot lapátolni szokás. Amint lesöpörted a kezedről a homokot, mehetsz csúszdázni. Most épp kevesen használják.”
Ezek a mondatok az adott helyzetre vonatkoznak: szerepel bennük az a tevékenység, vagy az adott tárgy, amihez a szokás fűzhető. Lássuk be, hogy például a játékok összepakolása igen kevés gyermeknek okoz kellemes érzést, hiszen hogyha tehetnék, millió óráig játszanának. Amikor azonban megtudják, hogy a kellemetlen tevékenység után (játékok összepakolása) milyen kellemes tevékenység vár rájuk, motiváltabbakká válhatnak az együttműködésre.
A csoportfoglalkozásokon két alkalommal is beszélgetünk arról, hogy milyen módszerekkel és technikákkal lehet együttműködésre ösztönözni a gyerekeket.
Kattints az alábbi linkre és ismerd meg a szülőcsoport részleteit.
Bejegyzés kelt: 2022.11.17.
Képek forrása:
saját szerkesztés és freepick.com
0 hozzászólás