Ebben a cikkben a büntetés témájáról olvashatsz. Lentebb ismertetek egy alternatív lehetőséget is, amit bátran alkalmazhatsz ehelyett a módszer helyett.

Rögtön az elején dr. Fitzhugh Dodson amerikai klinikai pszichológus meglátásával kezdek. Véleménye szerint:

„A büntetés nagyon nem hatékony fegyelmezési módszer… mivel különös módon éppen azt a viselkedési formát tanítja meg a gyereknek, amit el szeretnénk kerülni. Sok szülő azért nyúl a büntetés eszközéhez, mert senki nem tanított nekik jobb fegyelmezési módot.”

Vagyis a szüleink, vagy a nagyszüleink példája által megtanult minták, bizony hatással vannak a gyermekeinkkel kapcsolatos konfliktusok kezelésére is.

Teszi ezt mindazért, mert ő is ezt tanulta meg az őseitől, vagy mert tehetetlennek és eszköztelennek érzi magát. Cselekedetét még a remény is átszőheti: abban reménykedhet ugyanis, hogy a gyerkőc a jövőben – pontosan azért, mert a büntetéssel kellemetlenséget okozott, ezért arra számít, hogy a gyereke el akarja kerülni ezt a szenvedést, emiatt pedig a jövőben majd helyesebben fog viselkedni.

Amikor a szülő úgy dönt, hogy állandóan rácsap a gyerek kezére, hogy megtanuljon bizonyos dolgokat, akkor ezzel valójában azt tanítja meg neki, hogy ő csak úgy képes megtanulni, mit nem szabad, ha rácsapnak a kezére. Tehát csak fájdalom és szenvedés árán képes tanulni.

Ezt a témát ennél egy picivel bővebben érintjük a Működő keretrendszer elnevezésű tematikus csoporton. A cikk további részében arról a technikáról olvashatsz, amit bátran alkalmazhatsz büntetés helyett.

Mutasd meg neki a jóvátétel módszerét!

1. Példa:
A két testvér – Béla 4, és Ödön 2 éves – békésen játszik egymással, amíg Béla ki nem veszi öccse kezéből a játékot. Emiatt persze Ödön elkezd sírni.
Ahelyett, hogy azt mondanád a nagynak:

„Már megint miattad sír Ödön! Elég volt ebből! Most elfenekellek!”

Kezeld így a helyzetet:

„Nagyon ideges vagyok! Ödönke békésen játszott, amíg a kezedbe nem került az autója. Emiatt ő most szomorú lett. Megkínálod almával, vagy inkább odaadod neki a pókembered?”

2. Példa:
A lánykád megfeledkezett magáról és összefirkálta zsírkrétával az asztalt és a falat is.
Ahelyett, hogy rácsapnál a kezére és / vagy rosszallásod kritikában fejeznéd ki, például mond azt, hogy:

„El vagyok keseredve! / Ideges vagyok! A zsírkréta nagyon nehezen jön le a falról! Döntsd el, hogyan segítesz nekem ezt rendbe tenni: a falról, vagy az asztalról kezded el lemosni?”

3. Példa:
A gyerkőc szórja a homokot a játszótéren, pedig már megkérted, hogy ne tegye. A szél pedig belefújt pár szemet a mellette játszó kispajtása szemébe.
Ahelyett, hogy vállon ragadva megráznád és kérdőre vonnád:

„Hát nem igaz!? Hányszor mondtam már, hogy ne szórd a homokot, mert balesetveszélyes! Most miattad sír Ágota! Büntetésből hazamegyünk!”

Inkább mond azt neki, hogy:

„Ágotának nagyon fáj a szeme a homoktól. Adsz neki egy virágillatú zsebkendőt, hogy azzal törölje meg a szemét, vagy inkább megsimogatod a fejét és úgy kérsz tőle bocsánatot?”

Ezek a kijelentések útmutatást tartalmaznak sértegetés, hibáztatás és fenyegetés helyett. Arra vezeted rá a gyerkőcöt, hogy a hiba hogyan orvosolható.
Az első példában arra mutatsz rá, hogy amikor megbántunk valakit, azon érdemes gondolkodni, hogyan tudjuk kiengesztelni, megvigasztalni a másikat.
A második példában azt tanítod meg, hogy amikor elront valamit, nincs miden veszve, hiszen jóvá tudja tenni a hibáját.
A harmadik példában az együttérzést gyakoroltatod, illetve a bocsánatkérés művészetét.

A büntetéssel a gyermek elégedetlen lesz magával. A szülőnek pedig a bűntudattal kell megküzdenie, amiért olyat tett, vagy mondott, amit megbánt. Tette ezt mindazért, mint, ahogy dr. Fitzhugh Dodson is kijelentette: nem tanítottak neki jobb fegyelmezési módot.

A szülőcsoporton ezen a kommunikációs módszeren kívül ismertetek még jópár alternatívát, melyek bevethetők a konfliktusok kezelésének eszközeként.

Bejegyzés kelt: 2022.12.01.

Képek forrása:
canva.com és saját szerkesztés