A kamaszok a fejlődési szakaszuk miatt távolságtartóbbá válnak szüleikkel, mint kisgyerekként voltak. Ebben az átmeneti időszakban sok tini leli örömét abban, hogy bezárkózik a szobájába és elvonul.

Ez a magatartás sok szülőnek esik rosszul, mivel elszomorító tapasztalat, hogy a kisgyermekként cserfes gyermek kamaszként bezárkózik és alig oszt meg bármit is szüleivel. Noha természetes folyamat, hogy a fiatalnak nincs mindig kedve beszélgetni szüleivel, mert magányra, csendre és egyedüllétre vágyik, mégis fontosak az arányok. Addig nincs probléma, amíg a fiatal nem viszi túlzásba, és nem zárkózik teljesen a szobájába.

A saját szoba = mennyország

A modern kor fiatalai abban a kedvező kényelmi helyzetben vannak, hogy szinte minden elérhető a szobájukban, amire vágynak. Mivel a szobájuk általában tökéletesen megfelel az igényeiknek, ezért semmi kedvük előbújni onnan.

Fontos azonban észrevenni, amikor a fiatal elvonulása túllendül az elfogadható mértéken és „kivonja magát a családból”. Ebben az esetben igyekezni kell feltárni az elvonulás okát, hiszen a begubózása nem tesz jót a családi kapcsolatainak.

Mit tegyél, hogy beengedjen?

Adj neki teret!

Előfordulhat, hogy azért zárkózik be, mert konfliktusa van: valamelyik osztálytársával, a barátjával, vagy épp valamelyik szülőjével. Ebben az esetben biztosítsd őt arról, hogy joga van elvonulni, és joga van kifejezni az érzéseit is.

Vannak olyan fiatalok, akik azért nyomják el az érzéseiket, mert túl félelmetes számukra a harag, vagy a félelem megélése. Ha nyitott vagy rá, akár ötleteket is adhatsz neki arra, hogyan tudja kicsatornázni, azaz kifejezni a kellemetlen érzéseit anélkül, hogy bárkinek fájdalmat okoznak. Még akár azt is javasolhatod számára, hogy csatlakozol hozzá, ha engedi és például szívesen toporzékolsz vele, dobálod a párnákat, vagy téped szét az újságpapírt.

Légy megértő!

Ha rád haragszik, akkor engedd meg neki, hogy dühös legyen rád. Akár azt is elmondhatod, te mi miatt haragudtál a saját szüleidre, mikor kamasz voltál. A lényeg, hogy érezze, elfogadod, hogy kellemetlen érzések vannak benned miattad. Még akár rá is tehetsz egy lapáttal a következő mondatokkal:

„Szíved szerint biztos kiabálnál velem.”
„Annyira haragszol, hogy mindjárt felrobbansz.”
„Ha tehetnéd, elküldenél egy melegebb éghajlatra.”

Arra figyelj kérek, hogy ne azt éreztesd vele, hogy csúfot űzöl a problémájából. Hiszen az a célod, hogy megértő és empatikus legyél, amivel a bizalmát szeretnéd újból visszanyerni.

A másik akadály: a hallgatás

A tinik hallgatásának oka mögött ugyancsak a kamaszkor húzódik meg. Az esetek többségében nem azért hallgatnak, mert problémájuk lenne a szüleikkel.

A hallgatás és az elvonulás a felnőtté válás folyamatának szükséges és teljesen egészséges velejárója. Amikor ekképp cselekednek olyan belső teret adnak maguknak, ahol lehetőségük nyílik elmélyedni, és analizálni. Többen azon gondolkodnak, kik is ők valójában, vagy nekik mi a saját érzéseik és gondolataik egy bizonyos témáról.

Hogyan bírd szóra a kamaszod?

Habár a tini gyermeked a felnőtt korra készül, ami miatt egyre inkább eltávolodik a csalódtól, és figyelmét inkább a külvilág köti le. Mégis előfordul, hogy a hallgatása túl gyakori, ami valamilyen problémát jelez.

Lássuk, mit tehetsz azért, hogy szóra bírd őt. 🙂

Ásd ki a hallgatás gyökereit!

Általában azért van igényünk a bezárkózásra, mert van valami problémánk, vívódunk valamivel és a megoldáson tűnődünk. Amikor a tini gyermeked épp ismét elvonul, kopogtass be hozzá és tudd meg tőle, mi nyomasztja? Mi az amin vívódik? Mi miatt van szüksége ekkora mértékű magányra? Jó, ha kifejezed számára, hogy a támogatás a szándékod, nem akarod neki megmondani mit és hogyan cselekedjen.

Miután pedig elmondta, mi miatt zárkózott csöndbe, köszönd meg neki, hogy befogadott a bizalmába. Mivel nyitott feléd, ezért lehetőséged van megosztani vele, hogy szereted őt, fontos neked és szeretnéd tudni, hogy mi történik vele. A hallgatását nem érted, ezért szeretnéd, ha legközelebb a tudtodra adná, mi bántja, vagy mi foglalkoztatja.

Kérlek, ne légy követelőző, mert ezzel a magatartással csak méginkább arra ösztönzöd, hogy bezárjon előtted.

Adj neki időt!

A másik hasznos lépés annak kifejezése, hogy érted és elfogadod, hogy jól esik neki a csönd. Ehhez adsz neki időt, és amikor majd úgy érzi, hogy szeretne veled beszélni, akkor meghallgatod őt. Biztosítsd őt arról, hogy amikor szüksége lesz rá, szentelsz időt a beszélgetésetekre és figyelni fogsz rá.

Közöld a kapcsolódási szándékod!

A tini gyermekednek joga van tudni, hogy szeretnél vele időt tölteni. Ennek kifejezésére több lehetőséged is adódik: megírhatod neki a közösségi cseten, sms-ben, vagy akár hagyhatsz neki egy üzenetet a szobája előtt, vagy az ajtóján is.

Ebben az üzenetben pedig leírhatod, hogy úgy látod, mostanában szótlan lett. Határozz meg egy konkrét dátumot, amikor pletykálni hívod 10 perce, 20 percre, vagy akár 1 órán keresztül. Jó, ha kifejezed, hogy nem akarsz mindent tudni, ugyanakkor szeretnél vele időt tölteni és megtudni azt, mi van vele.

Bejegyzés kelt: 2024.02.10.

Képek forrása:
canva.com és saját szerkesztés