Van úgy, hogy egy magzat érkezése nem okoz mindenkinek örömöt. Ebben a cikkben különböző gyakorlatokat csináltunk ügyfelemmel, hogy érzelmileg közelebb kerüljön a babájához.

Több alkalommal beszélgettem az anyukával, aki korábbi találkozásunk során említette, hogyan érez a gyermekeivel kapcsolatban és hogyan áll a várandósság körülményeihez. Témája kapcsán a képen látható érzéskártyákkal dolgoztunk.

Az édesanya elmondása szerint, a terhesség állapotának csodának kéne lennie, de ő nem így élte meg gyermekei, különösen második gyermeke magzati létét. Az érzéskártyákkal való munka során célom volt megláttatni vele, hogy a benne dübörgő érzések kikhez is tartoznak?!

Megvizsgáltuk azt, hogy milyen érzések voltak benne, amikor kisfiával állapotos volt. A válogatást követően megkértem őt arra, hogy az alábbi szempontok alapján csoportosítsa a kártyákat:

• melyik érzés szólt a magzatnak,
• melyik szólt önmagának,
• és melyik tartozott a gyermek édesapjához.

Ezt követően arra kértem, hogy jelen helyzetéből kiindulva válogassa szét a kártyákat: mit érez jelenleg gyermeke, önmaga és az apuka vonatkozásában?

A rendszerezés után ügyfelem meglátta és ki is fejezte, hogy mely érzelmeket táplálja csak a fia iránt és mely érzéseket pakolta hozzá fejben a gyermek édesapja miatt. Elmondása szerint a feladat után tisztábban látta, hogy a fiával való kapcsolatában akadályként voltak jelen a volt férjéhez és önmagához fűződő érzelmei.

Az önismereti gyakorlat abban tudott neki segíteni, hogy nagyobb örömmel vegye kisfia létezését. Noha később úgy döntött, pszichológushoz fordul.

Az édesanyával való együttműködésünk legelején már benne volt a pakliban, hogy pszichológushoz megy. Akkor mégis úgy határozott, hogy a segítségemmel vág bele a segítő folyamatba. Természetes volt számomra, hogy elfogadom a döntését!
Vannak pszichológus és szexuálpszichológus ismerőseim is, akiket jó szívvel tudok ajánlani, ha arra kerül a sor. 🙂

Bejegyzés kelt: 2020.06.10.

Képek forrása:
pixabay.com és saját fotó